Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok XVI-ik, XVII-ik és XVIII-ik századbeli eredeti kéziratokból és régi szétszórt nyomtatva nyokból egybegyüjté s jegyzetekkel ellátta Thaly Kálmán, Volume 1

Front Cover
Lauffer, 1864 - Hungarian poetry
 

What people are saying - Write a review

We haven't found any reviews in the usual places.

Selected pages

Other editions - View all

Popular passages

Page 228 - Tengeren az gályák ha elszakadoznak: Eloszlott deszkákhoz sokan ragaszkodnak, Noha ők szegények szárazát sem látnak — De jó reménységért azokhoz kapkodnak. Jó reggel vitézek ágyokból fölkelnek, Lovat abrakolnak, puskákat töltenek, Fegyvert s kardot kötnek, harczhoz ügy készülnek, Az jó reménységért csak el nem repülnek. Noha az rabok is vasakat viselnek: De tnunkájok között mégis énekelnek; Szoros belincsekbül reggel ha fölkelnek Mégis szabadulást szegények...
Page 219 - Zsírtul ködmenyem is igen megavult már. Az köpönyegem is igen jó-viselt már, Az sok eső miatt vagyon benne sok kár, Mind elrothasztotta az csizmámat nagy sár, És nyereségemmel kérést pénz szűkön jár. Nincsen abrak, széna, rút hitvány az lovam, Rongyos az istállóm, igen puszta házam, Mind eltöredezett szegen az nyeregfám, Mind elkopott róla az sok szép nyert szerszám.
Page 225 - Csak az Isten tudja hol lesz maradásom Az idegen földön hol leszen romlásom; Vagy piros véremnek hol lesz kiontása, Az gyarló testemnek csontja kihullása...
Page 215 - Mondám, rajtam bátor szívvel Pogányt vághatsz erős kézzel: De te kétélö tőröddel, özet űztél fegyvereddel.» «.Hozz ki mégegyszer jó lovam, Meglátd: törökre lesz utam; Bor, pecsenye lesz abrakod — Nem lészen többé panaszod. Hordozd bátran bús szivemet, Keresd fel régi kedvemet; Hidd el, majd az pogány oszol, Oláh...
Page 213 - Gerő vitéz legény Talál elől egy nagy őzet, Mindjárt mondja fakó lónak: „Édes lovam, fakó lovam, Érjük el amaz nagy őzet!
Page 219 - Kiürült az gyüszőm, elkölt kóborlásom. Az lovamrul igen lekopott az patkó, Az ki még rajta van, az is nem igen jó ; Ha nem patkoltatok, elhal tűlem az ló, Csak gyalog maradok, mintegy rút kóborló. . . Az farkasbőrömnek lekopott az szőre, Pókháló palaczkom az szegen belepte ; Nyargalódzik rajtam az tetvek serege, Mert szurkos az ingem, nincs ki fejérítse.
Page 232 - A töröknek soha barátja nem voltam, Vért is kiontani mindenkor kész voltam, Régi nemzetemnek igaz utján jártam, Én szép hazám mellett diadalmat víttam. Bátran megharczoltam szüzekért, árvákért, Az Istent kiáltván magam nemzetéért, Pusztákat bujdostam a jó hírért, névért • — Csakhogy el nem éltem a sok igaz jókért. Nem volna fájdalma megesett szivemnek, Ha pogány lett volna hóhérja fejemnek : De hogy első harczon magyar vitézeknek Fegyvere kiontója volt szép...
Page 218 - Hátam lapockáját veri az kalpagom Zsirtul ködmenyem is igen megavult már. Az köpönyegem is igen jó-viselt már, Az sok esső miatt vagyon benne sok kár, Mind elrothasztotta az csizmámat nagy sár És nyereségemmel kerest pénz szűkön jár.
Page 219 - Az sok essó miatt vagyon benne sok kár, Mind elrothasztotta az csizmámat nagy sár — És nyereségemmel kérést pénz szűkön jár. Nincsen abrak, széna, rút hitvány az lovam, Rongyos az istállóm, igen puszta házam, Mind eltöredezett szegen az nyeregfám — Mind lekopott rólla az sok szép nyert szerszám.
Page 216 - Hogy bennetek elvesztene. > cÉltem nem szánom hazámért, Királyom maradásáért ; Hírem s nevem lesz nyereség, Nem prédái többé ellenség. Pórteleki hazánk fénye, Buga Jakab nagy reménye, Jászberényi is népestől, Majd hozzánk jön seregestöl.

Bibliographic information